Esküvői idézetek

 

Oldalunkon 807 db esküvői idézet található

Magyar szerzők
Külföldi szerzők Itt kereshet szerzőre vagy vers részletekre:
Dalszövegek
Bibliai idézetek
Szerző nélkül
Egyéb
Angol
Német
Utoljára feltöltött idézetek

Szerzőlista


Adamis Anna
Ady Endre
Ancsel Éva
Angyal András
Arany János
Babits Mihály
Balassi Bálint
Baranyi Ferenc
Batsányi János
Beke Zsuzsa
Bella István
Berecky Dénes
Bernát János
Berta Attila
Berzsenyi Dániel
Buda Ferenc
Csokonai Vitéz Mihály
Devecsery László
Dobos Attila
Dr. Gaál Andársné
dr. Végh Attila
Eötvös József
Fodor Ákos
Garai Gábor
Gyóni Géza
Gyõry Dezsõ
Gyurkovics Tibor
Hajas Sándor
Hamvas Béla
Hartmann János
Heltai Jenõ
Heltai Jenõ
Illyés Gyula
János Árpád
Jászai Mari
Jókai Mór
József Attila
Juhász Gyula
Kaffka Margit
Karinthy Frigyes
Kányádi Sándor
Kempis Tamás
Képes Géza
Kirsch Péter
Kiss Dénes
Kodály Zoltán
Kolozsi Jenõ
Kosztolányi Dezsõ
Kovács Mihály
Kulcsár Ferenc
Madách Imre
Márai Sándor
Mátyás Krisztina
Mész Andrea
Miklós Tibor
Moldován Vilmos
Móra Ferenc
Nadányi Zoltán
Nagy Endre
Nagy Eszter
Nagy László
Nemes Nagy Ágnes
Orbán Ottó
Ormosi László Csaba
Pankovits Róbert
Papp Lajos
Pázmány Péter
Petõfi Sándor
Pilinszky János
Rab Zsuzsa
Radnóti Miklós
Radvánszky János
Reményik Sándor
Rippl-Rónai József
S. Nagy István
Sipos Edit
Sík Sándor
Sütõ András
Sz. Dusán
Szabó Éva
Szabó Lõrinc
Szalai Evelina
Szemlér Ferenc
Szendrei Júlia
Szerb Antal
Széchenyi István
Szécsi Margit
Szép Ernõ
Szilágyi Domokos
Sziráki Balázs
Takács Annamária
Tornai József
Tóth Ágota
Tóth Árpád
Tóth Judit
Vajda János
Vas Edit
Vas István
Váci Mihály
Végh György
Vörösmarty Mihály
Wass Albert
Weöres sándor
Zay László

Idézetlista - Petõfi Sándor

Találatok száma: 14

Amióta szerelembe estem, Igazán, hogy féleszû vagyok, Szembekötõsdit játszanak fejemben S falnak mennek a gondolatok.
Fa leszek, ha fának vagy virága. ha harmat vagy: én virág leszek. harmat leszek, ha te napsugár vag, csak hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: hogy egyesüljünk, én elkárhozom.
Ha volnék világlátó nap: Ott hagynám az eget, S a nagyvilág helyett nem néznék Mást, mint szemeidet!
Hazugság, mit tartanak közönségesen, hogy házasságban megszûnik a szerelem!
Szeretem a mosolyod S könnyeid egyaránt, Szeretem erényid Tiszta sugárzását, Szeretem hibáid Napfogyatkozását, Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Amint embernek csak Szeretni lehet.
Ím szerelmem ekkép változik, de soha meg nem szûnik mindig él, S nem gyöngül, ha néha szelídebb is... Gyakran csendes a folyó, de mély!
Az elsõ szerelem visszavezeti a szívet eredeti ártatlanságához; ekkor láthatni, mily tisztán került ki a lélek az Isten kezébõl.
Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szívednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt, Szeretem erényeid Tiszta sugárzását, Szeretem hibáid Napfogyatkozását, Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Amint embernek csak Szeretnie lehet. Kívüled rám nézve Nincs élet, nincs világ, Te szövõdöl minden Gondolatomon át, Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren, Te hangzol szívemnek Minden verésében, Lemondanék minden Dicsõségrül érted, S megszereznék érted Minden dicsõséget, Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz, Én is azt akarom, Nincs az az áldozat, Mely kicsiny ne lenne Éretted hogyha te Örömet lelsz benne, S nincs csekélység, ami Gyötrelmesen nem sért, Hogyha te fájlalod Annak veszteségét. Szeretlek, kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha, Sohasem szeretett! Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok, Egy személyben minden De mindened vagyok. Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos, Õrült szerelemmel! És ha mindezért jár Díj avvagy dicséret, Nem engem illet az, Egyedül csak téged, A dicséretet és Díjat te érdemled, Mert tõled tanultam Én e nagy szerelmet!
Nincs az az áldozat, Mely kicsiny ne lenne Érted, hogyha te Örömet lelsz benne.
Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem, Szárnyat ád õ, és nem rabbilincset Szárnyat ád õ ... azt adott nekem!
Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, õrizlek kérõ tenyerekkel, búzaföldekkel, fellegekkel.
Tudom azt, hogy a világra Egy nap süt le melegen, S ez a nap ne fönn az égben, Hanem Lenn a szív mélyében Van, s e nap a szerelem.
Te az enyim, én a tied, Nekünk áll a világ! Magas a nap fejünk fölött, Messze földet belát, De ameddig szeme elhat, Nem lát nálunk boldogabbat.
Szép reményeinknek hajnalcsillagánál A jövendõ tündérkert gyanánt áll.